| |
Az elmúlt időszak
Pár évvel ezelőtt volt egy olyan időszak, amikor Alan egyáltalán nem akart visszatérni a zenei üzletágba. Soha többé nem akart zenét készíteni. Az idő előre haladtával azonban családja, és önmaga is észrevette, hogy a kreativitás ezen hiánya ingerlékennyé és kötekedővé tette. Végül felesége győzte meg, hogy vonuljon ismét stúdióba. A munkát végül nem azért kezdte el, mert inspirációi vezették vissza. Alan számára a kreatív folyamat a stúdióban kezdődik, ahol alkalma nyílik kísérletezni. Az alkotószabadság éveiben egyáltalán nem gondolkozott zenén.
Joe Richardson, a közreműködő
Joe Richardson személyére az Interneten bukkant rá, és megkereste e-mail-en. Félt attól, hogy Richardson esetleg szűklátókörű lesz és nem fog egy elektronikus producerrel együtt dolgozni, de a valóság pont az ellenkezője volt. Alan emlékei szerint, Joe egyáltalán nem ismerte sem a Depeche Mode-ot, sem a Recoil projektet. Alan elküldte számára az egész Recoil munkásságot, a Neten keresztül gondolatokat cseréltek, míg végül Alan átrepült Texasba, hogy egy helyi stúdióban rögzítsék a dalokhoz készült énekeket.
Alan zenei irányultsága
Alant mostanság leginkább a blues, a gospel és a soul zene bűvöli el, talán azért mert fiatal korában, a 70-es években ez a műfaj kapta el a leghamarabb. A Depeche Mode éveiben ez a zenei szeretet valahol elfojtottan volt csak jelen, de a felszín alól idővel mindinkább feljebb tört és az évek elteltével egyre inkább teret kap(ott) munkáiban. Alan nem tartja immáron elektronikus zenésznek magát, jóllehet az új album hallgatása kapcsán meglepődve állapította meg, hogy sokkal több elektronikus rész van benne, mint amennyire emlékezett készítés közben. Hiszi, hogy elektronikus gyökerei átjönnek a zenei precizitásban, amely az egyes elemek kényes egymáshoz illesztésében nyilvánul meg.
A subHuman koncepciója
Minden emberi közösségben vannak olyan emberek, akiket lenéznek. Az album eme gondolat köré összpontosul. Miért érezzük szükségét annak, hogy lenézzünk másokat? Miért különböztetünk meg embereket származásuk, vallásuk, nemzeti hovatartozásuk, szexualitásuk, és hasonló dolgok miatt?!?
Recoil live
Alan nem igazán érzi szükségesnek visszatérni a színpadra. Ha akarná, minden bizonnyal meg tudná oldani a Recoil live fellépéseket, de egyelőre nem érzi ennek szükségét, ekkora munkába nem is igazán szeretne belevágni. Tulajdonképpen, ha már koncert, akkor az legyen egy vizuális utazás is, a film és zene kombinációja, így a zene egyes részei nem is kell, hogy szükségszerűen élőben legyenek előadva.
|
A recoil projekt jövője
Valószínűleg lesznek még Recoil albumok. Hosszú távú tervek ugyan nincsenek, de a zenei pálya elhagyása valahogy nem működött, így marad a zenélés.
Recoil megjelenések
A subHuman felvételi időszaka alatt született legalább egy órányi felhasználatlan zenei anyag, amelyen valószínűleg a fiókban marad. A 'Prey' kislemezhez nem tartozik majd b-oldalas dal, csupán néhány remix - egy ambient és egy pörgős változat. Alan üdvözli a letöltő generációt, hisz mindig is problémásnak érezte a Recoil projekt terjesztési struktúráját. Tulajdonképpen örül, hogy nem kell megtöltenie a számtalan különböző formátumot, mint például a CD single, különböző remixekkel.
Alan és mai zenék
Alan fájdalmasan messze érzi magát a mai pop zenéktől. Ez vagy ezért lehetséges, mert egyszerűen nincs sok jó zene a piacon, vagy az is lehet, hogy őt egyre nehezebb ebből a szempontból kiszolgálni. A legutóbbi album, amelyet igazán kedvelt Johnny Greenwood (Radiohead) szóló lemeze volt. De kedveli az új Air, Grinderman és Morrissey lemezeket is. Ez utóbbi azért vicces, mert 1998/99 tájékán felkérte őt az Interneten keresztül, hogy dolgozzon együtt Steven Patrick-al, de elég elutasító választ kapott.
Alan és a Depeche Mode
Alan számára a reissue széria, és az azon való munka közelebb hozta a régi albumokat. Azok az anyagok, amelyek eddig zavarba hozták, most feltöltődtek valami frissel, illetve fiatalos naivitással. Ma jobban szereti a 'Black Celebration' albumot, mint valaha. Ugyanakkor a 'Songs Of Faith And Devotion' egyre inkább egy frusztrált kompromisszum albuma marad. Sokkal jobban látja és elismeri a 'Construction Time Again' és a 'Some Great Reward' erős pontjait, illetve egyetért abban, hogy a 'Music For The Masses' kiállta az idő próbáját. Ezzel együtt megjegyzi, hogy a 'Music For The Masses' tulajdonképpen az egyetlen album, melyet maga az együttes producerelt, hisz Dave Bascombe nem igazán volt producer (inkább hangmérnök), és így az a lemez tulajdonképpen 'Gore és Wilder munkája'.
Alan a Depeche Mode-ról
Nem, továbbra sem kommentálja a Depeche Mode munkáját, az 1995-ös esztendőt követően. Noha, megjegyzi, ma sokkal jobb a tagokkal a kapcsolata, mint az elmúlt bő évtizedben bármikor volt.
|
