| |
-Íme, van itt egy ember, aki a Depeche Mode tagja és ugyanő, aki meghúzódik a recoil név mögött: Alan Wilder! Szervusz Alan!
Üdv. Hogy 's mint?
-Megvagyunk! Nos, ezúttal recoil-ról beszélnénk, amiről mellesleg igen sok beszélnivaló van, hiszen ez már a harmadik recoil anyag. A harmadik anyag ebben a működô recoil folyamatban. Már a harmadiknál tartasz?
Így igaz. Ugyan ez az első, amely megjelenik Reprise/Sire kiadásban, de igen, valóban ez már a harmadik, amit csináltam. Elég sokan nem tudnak hozzájutni előző lemezeimhez hacsak nem fedezik fel azokat az import lemezek között, vagy valahogy máshogy hozzá nem jutnak. A legelső egyébként [1+2] csak egy egyéni használatú, magamnak írt zene volt és tulajdonképpen ballépés volt a kiadása. Végül is az az anyag soha nem volt egy tulajdonképpeni albumként kezelve. A második lemez [3+4 Hydrology] viszont már albumszámba vehető. Ezek az albumok egyébként teljes egészében instrumentálisak voltak. Ez az új lemez [5+6 Bloodline] is ebben az instrumentális irányban indult el, de amikor a végén visszahallgattam azokat a felvételeket, amelyeket még tavaly valamikor vettem fel, rájöttem, hogy ez így magában nem elég. Tudod, hogy van az, egy csupán ének nélküli instrumentális zene nem igazán állja meg a helyet ma. Ez volt az, amikor elhatároztam, hogy bevonok néhány különböző énekest. Így került az albumra Douglas a Nitzer Ebb-ből, Toni Halliday a Curve-ból - ő egyébként két számban is énekel, de szerepel még az egyik számban Moby is. Így elég változatos lett az album.
-Felmerült valaha, hogy esetleg te is énekelj valamit az albumon?
Ó ne! Egyszóval nem!
-Ez azért van, mert túl szégyenlős vagy?
Részben, és részben csak azért, mert úgy gondolom nekem nem az a típusú hangom van, amely a vezető énekhez kell. Ha háttérénekről van szó, az más. A vokált kézben tudom tartani, de vezető énekről nem gondolkodom. Másrészről pedig a szövegírás sem erős oldalam. Ezért akartam bevonni olyanokat, akikről azt gondoltam, hogy ebben jók, vagy olyanokat, akik különbözőségükkel hozzáadhatják egyéni karakterüket az albumhoz.
-Azt mondod a szövegírás nem erősséged. Ezért készítetted el feldolgozásban a legendás The Alex Harvey Band "Faith Healer" című számát?
Így van. Igen.
-Emlékszem gyermekkoromra Angliában, amikor Alex Harvey kemény fellépéseit néztem a Top Of The Pops-ban. Mindig fekete-fehér csíkos rövidujjút viselt. Azt hiszem, hogy már meghalt, ugye?
Igen. Azt hiszem májzsugorodásban halt meg.
-Túl sok anyagot szívott magába?
Igen, úgy állt a helyzet. De tulajdonképpen ez már régen volt. Nem hinném, hogy az Alex Harvey Band valaha népszerű lett vólna Amerikában. Talán az, hogy feldolgoztam egy számukat, néhány embert ösztönözhet arra, hogy elinduljon és felfedezzen néhány régi lemezt tőlük. Egyébként tényleg készítettek néhány jó lemezt még a '70-es évek elején. Mint ahogy azt Te is mondtad élőben is elég jók voltak.
-Igen. Emlékszem rájuk a Top Of The Pops-ból mindig csütörtök este. Ha Alex Harvey kiadott valami újat, mindig ott voltam, hogy lássam mit ad elő. Mindig jó anyagot produkált. Nos, hát ez az a szám, amely a "Bloodline"-t nyítja. Egy jó "Faith Healer" változat. Meg vagy vele elégedve?
Igen, eléggé meg vagyok vele elégedve. Mint ahogy mondtam ez a szám az egyik örök kedvencem és már úgy 3 vagy 4 éve meg is próbáltam átdolgozni, de valahogy nem lett befejezve. Így hát most, amikor újra lett rá időm és lehetőségem úgy határoztam megcsinálom. |
-Értem. Ez mindig így megy nálad? Úgy értem valahol autókázol és meghallod, vagy csak úgy otthon hallod a rádióból és előtőr belőled, hogy ..."Istenem, Te tudod, hogy én zenész vagyok és ezt a számot fel kell dolgozzam magamnak"!
Nem. Ez nem minden dalnál van így. Szerintem az ember jobban szeret saját, egyéni zenét írni, de vannak olyan különleges számok, amelyeknél úgy érzi, hogy saját alkotásával tiszteleghet az eredeti előadó előtt és zeneileg is elég erős ahhoz, hogy véghezvigye azt. Ez számomra azok közül való.
-Alan, te elég sok mindent szeretsz a színfalak mögött csinálni amellett, hogy a Depeche Mode előadózenésze és zenei munkása is vagy. A Nitzer Ebb producereként is dolgoztál mostanában, ugye?
Igen. Megkértek, hogy lenne-e kedvem velük dolgozni új albumukon? Ez tavaly volt. Azt gondoltam ez egy jó kihívás lehet számomra... megnézni milyen is más emberekkel dolgozni már csak változatosságból is. Ott volt a lehetőség, hogy a produceri munkát is kipróbáljam, természetesen azokkal a feladatokkal amikkel az jár. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbit élveztem.
-Túl sok volt a munka?
Igen, a felelősség! Tudod ilyenkor te vagy az egyetlen személy, akinek biztosítania kell, hogy minden kész legyen időben és közben biztosnak kell lenned abban, hogy nem lépted túl a költségvetést és jól halad minden egyeztető tárgyalás a lemezkiadóval is. Nem hiszem, hogy a dolgok ezen oldalát élveztem volna, habár a kihívást elvállaltam és azt hiszem, rendesen meg is feleltem neki. Közben pedig tapasztalatokat is szereztem ez irányban.
-Nos. Amikor nem dolgozol éppen, csak létezel, mint Alan Wilder az ember, mit szeretsz csinálni szabadidődben? Az előbb azt mondtad szabadidőből nem sok jutott neked a múlt évben. Ezért inkább úgy kérdezem: Normális esetben mit illetve miket szeretsz csinálni? Érted mire gondolok? Mit csinál egy olyan pozícióban lévő zenei személyiség, mint Te, amikor nem a keverő vagy a mix-pult mögött ül?
Tulajdonképpen az élet egyszerű dolgai is éppolyan fontosak számomra, mint bármi más. Amikor van egy kis időm, szeretek teljesen egyedül lenni, a családommal tölteni időmet és olyan egyszerű dolgokat tenni, mint vendéglőbe vagy moziba járni. Mint ahogy a legtöbb ember csinálja.
-Mint egy egyszerű fazon az utcán?
Így van.
-Egy ember, aki máskor turné közben 75.000 ember előtt játszik??? Hiányzik neked a turné? Már csak azért kérdezem, mert már vagy 2 éve, de legalább másfél, hogy nem láthattuk a Depeche Mode-ot élőben!
Hmm. Ne igazán hiányzik... hiszen tudom, hogy a következő évben újra turnézni megyünk. Így hát tudom, hogy megint leszek turnén. Egyébként akkor, amikor meg éppen egy nagy turné közepén vagy mindig elkezdesz gondolkodni, hogy valaha akarod-e újra kezdeni. Ez az érzés nem akkor jelentkezik, amikor egy hatalmas tömeg előtt állsz hanem kevésbé speciális alkalmakkor.
-Igen, az az őrület, amit érezhetsz, amikor a színpadra lépsz, azért lehet valamilyen.
Igen, már csak a hangerő is elképesztő. Néha még magadat sem hallod így csak úgy megérzés alapján kell játszanod.
-Csak abban reménykedsz, hogy a monitorok be vannak kapcsolva és nem jön közbe semmilyen áramkimaradás?
Valahogy így.
-Melyik a kedvenc számod erről a csodálatos 9 számos új recoil albumról?
Az "Edge To Life", amelyen egyébként Toni Halliday énekel a Curve-ból. A számnak van valamilyen sajátos légköre, amely vonz engem. |
