| |
ALAN WILDER: Unsound Methods
-Annak idején a kilépési nyilatkozatodban éreztetni akartad, hogy sok probléma feszült az együttesen belül. Ha így volt, szeretnénk tudni mik is voltak ezek. Talán Dave, talán Andy, esetlegesen Martin volt az akivel nem tudtál kijönni kellőképpen? Esetleg mind a három?
Az ok, hogy kiadtam egy amolyan nyilatkozat fajtát amikor kiléptem az együttesből az volt, hogy szerettem volna valahogy összefoglalni döntésemet illetve annak indokait. Úgy éreztem, hogy jobb ha saját magam írom le a dolgot, minthogy találgatások lássanak napvilágot és egyes emberek esetlegesen rossz következtetéseket vonjanak le. Volt azonban egy másik előnye is annak a nyilatkozatnak, nevezetesen az, hogy egy hivatalos lezárása volt valaminek. Nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom bármit is ami történt, meg aztán nem is lenne sok értelme. Összegezve annyit mondhatok, hogy sokszor a dolgok máshogy hatnak kívülről, mint amilyenek valójában belül.
-Martin azt nyilatkozta, hogy talán már a Black Celebration óta fenyegette a bandát a széthullás veszélye. Ebben az időben látott napvilágot az a Smash Hits cikk, amelyben először mondtad ki, hogy a Depeche Mode tagjának lenni nem mindig öröm és felhőtlen vidámság. A kérdésem az lenne, hogy valóban ilyen nehéz volt megmaradni az együttesben és ha igen akkor miért működött a dolog 1986 óta olyan sokáig?
Az abszolút meghatározható és legnagyobb ok amiért kiléptem az az, hogy az utóbbi pár évben nem volt öröm számomra a bandában lenni. Olyannyira nem volt az, hogy már nem érte meg számomra bizonyos dolgokat elviselni. A másik meghatározó dolog az volt, hogy nem tudtam már bizonyos személyes, zenei gondolataimat kibontakoztatni az együttes szűkös keretei között. Valamit le is kell szögezzek ezeken felül, mégpedig azt, hogy soha egy pillanatra sem bántam meg amit tettem. Azt hiszem a legideálisabb körülmények közt és a legjobb pillanatban tettem meg a végső lépést. Jelen pillanatban pedig mind szakmailag, mind a magánéletemben boldogabb vagyok, mint ezeddig valaha.
-Mi a véleményed azokról a rosszízű nyilatkozatokról, amelyeket egykori társaid tettek? Van valamilyen jogi problémád a Depeche Mode ügyeivel kapcsolatosan vagy lerendeztetek mindent? Tartod valamilyen formában a kapcsolatot a többiekkel azóta?
Emlékeim az együttessel kapcsolatosan kifejezetten jók. Jó érzéseket hagyott bennem a múlt és ennek tulajdonképpen örülök is. Történt néhány olyan nyilatkozat azóta, amely egy kicsit lehangoló, de ez nem jeleni azt, hogy bárkivel is lenne problémám az együttes tagjai közül. Az élet túlságosan rövid ahoz, hogy felemésszük magunkat bizonyos dolgok miatt. Én pedig pláne nem vagyok az az ember, aki nekiál a sajtón keresztül a nyilvánosság előtt bizonyos dolgokról vitatkozni. Örülök, hogy Dave felépült a mindenki számára kellően megismert problémájából. Egyébként Dave az egyetlen, aki a úriemberként viselkedett velem a történtek után.
Köztem és az együttes között lezárult mindenfajta dolog tisztázása és semmilyen jogi probléma nem keletkezett. A tagok közül senkivel nincs kapcsolatom, de megintcsak azt kell mondjam, hogy nem volt a múltban sem így oly sok változás nem történt.
-Igazolva látod tehetségedet annak tudatában, hogy egy teljes technikusi csapat kellet ahhoz, hogy pótoljanak téged az új album felvételeinél?
Azt hiszem, az Ultra fogadtatása és értékei mindent elárulnak ezzel kapcsolatosan.
-Hogyan jött az ötlet, hogy az egyik új recoil számnak a Control Freak címet add? Ez egy utalás a többiek vádaskodásaira?
A Control Freak [Túlbozgó] cím kétségtelenül ironikus utalás, de meghallgatva a számot világossá válik, hogy annak semmi köze ezekhez a dolgokhoz.
-Ha esetleg felkérnének, hogy producerelt a Depeche Mode-ot vagy, hogy remixet készíts nekik, elvállalnád?
Semmilyen esély nincs arra, hogy bármire is felkérne a mostani Depeche Mode.
-Szereted a Ultra-t?
Inkább nem mondok véleményt.
-Van kedvenc Depeche Mode albumot, dalod, remixed vagy koncerted?
A kedvenc albumom a Songs Of Faith And Devotion és arról is a Walking In My Shoes és az In Your Room. A Violator-t is szeretem, de ma már egy kicsit túlmesterkéltnek és precíznek tűnik. Szeretem továbbá a Never Let Me Down Again, a Clean és Stripped dalokat, de szeretek több másikat is. A kedvenc remixeim a Brian Eno féle I Feel Yor mixek és a Massive Attack féle Walking In My Shoes. Nincs igazán kedvenc koncertem, az idők folyamán mind csak a kellemetlen emlékeket láttatta velem.
-Melyek az igazán kedvenc dalok? Melyek azok, amelyekhez kötődsz valamilyen oknál fogva, mint például jó volt élőben játszani, jó volt mixelni vagy egyszerűen a hangszerparkja fogott jobban meg?
Az I Feel You és az In Your Room, mert azokat élőben kellett dobolnom a koncerteken.
-Te énekled a vokálokat a Two Minute Warning és a The Landscape Is Changing számokban?
Nem. Dave énekli azokat is.
-Tulajdonképpen kinek köszönhető a Judas záró instrumentális lecsengése?
Az igazat megvallva, nekem. Martin nem igazán szerette a szekvenszer használatát. Tulajdonképpen nagyon sok személyes összetűzésünk volt Martinnal a szám különböző megközelítéséből adódóan.
-Igaz az, hogy soha nem bocsátottad meg azt, hogy nem említettek meg az A Broken Frame album készítőinek névsorában?
Szomorú voltam, hogy kizártak a listáról, pláne azért mert játszottam az albumon, turnéztam az albummal és az 1982-es év legeslegeleje óta együtt voltam a többiekkel és az album megjelenésekor még promózni is felkértek. Az idokuk a kizárása az volt, hogy bizonyítsanak Vince Clarke előtt, aki az első album megjelenése után vált ki.
-Igaz, hogy jókat szórakoztatok Dave-vel Martin különleges szerelésein?
Minél jobban kinevetted Martin szerelését, annál meglepőbbé tette őket legközelebb. Martin igen önfejű ebben a kérdésben.
-Tulajdonképpen mit csinál Andy Fletcher a bandában?
Hát....
-Igaz, hogy egyszer képentörőlted Fletcht? Élvezted?
Valóban volt egy összecsapás köztünk a backstage-ben. Talál Salt Lake City-ben lehettünk a Music For The Masses Tour alatt. Ütések indultak, némelyek betaláltak, többségük nem, talán még könnyek hullását is hallottam.... A legrosszabb az volt, hogy vissza kellett mennünk eljátszani a Just Can't Get Enough-ot. Tulajdonképpen elmondható, hogy az évek során mindegyik fizikai konfliktusban résztvevő volt Fletch. Annak ellenére, hogy a 'nagydarab'-nak minden reakciója kiszámítható még nem keveredett konfliktusba -ami furcsa is- az együttes legagresszívabb tagjával, mert az még soha nem vesztette el a fejét. Szeretném látni, amikor egyszer ez is bekövetkezik.
-Most, hogy már nem vagy a Depeche Mode tagja elárulhatnád, hogy igaz-e, hogy azért kellett többet és többet játszanod a koncerteken, mert Andy egyre jobban el lett foglalva a természetes tehetségénél fogva ráruházott feladattal, hogy tapsikoljon és mosolyogni való módon táncikoljon?
Kicsit nevetséges a felvetés, hogy azért kellett többet dolgoznom, hogy Fletch azt a semmit se csinálja, amit azelőtt. Több hetet töltöttem el azzal, hogy beprogramoztam a számokat a számítógépekbe a koncert idejére. Több napot vett el, hogy beprogrammozzam Fletch, Martin és végül a saját gépemet csakhogy bizonyossá válljak, mindenki szakudása szintjén annyit fog teljesíteni, hogy a legteljesebb zenei hatást nyújtja majd a végén a koncert. Nem azért tettem ezt, mert többet és többet akartam csinálni, henem mert valakinek meg kellett csinálnia ezt is. Az igaz, hogy azért vittem dobot a színpadra, mert legalább kipróbálhattam valami új dolgot és ez legalább megvédett attól is, hogy teljesen elunjam magam. Nem azért játszottam sokat élőben, hogy Fletcht kikíméljem, hisz ha nem én játszom valamit akkor minden valószínűség szerint az a hang szekvenszerről vagy szalagról jött volna, de semmiképpen nem Fletch képéről. A tényt, hogy világszinten nincs még egy ilyen tehetséges tapsolós ember, minden kétésg kívül megerősíthetem.
-Gondolkodtál már azon, hogy publikáld saját készítésű fotóidat?
Nem veszem azért olyan komolyan a fotózást, hogy ilyenen törjem a fejem. Régebben jobban élveztem a dolgot, de ma már nem vagyok annyira oda a fotózásért. Van egy nagyon érdekes gyűjteményem még a korai Depeche Mode időkből, de annyira nem jók a képek, hogy kiálításon szerepeljenek. Ezen felül van egy óriási Depeche videó-gyűjteményem a studiókból, koncertekből, illetve azok backstage-eiből az 1983-87 közötti időszakból, de ez lesz az, amit soha senki nem fog látni.
-Hogyan élted meg azt a bizonyos repülőgép katasztrófát, amely majdnem végetvetett az életednek? Megváltoztatta az életedet az esemény? Egy Tornado vadászgép lezuhanásának szemtanújaként, hogyan él tovább az ember? Változtál valamiben? Megváltozott a külsőd vagy valamelyik belső tulajdonságod?
Nem lettem hívő és nem hiszek továbbra sem a lélekvándorlásban, de mindenképpen nyomot hagyott bennem a dolog. Feleségem, Hep és én is küzdünk néha rémálmokkal. Le is írtam mit érzek ilyenkor éppen Diana hercegnő halálának másnapján. Láttam Diana összetört kocsiját és rögtön eszembe jutott a Tornado katasztrófája. Ugyanazt éreztem, mint akkor Skóciában. A dolog, amely mégszörnyűbbé tesz mindent az az, hogy a kiszámíthatatlan és talán elkerülhetetlen tragédiát az élet banálisan változtalan képei követik rezdülés nélkül. A két pilóta teste becsapódott élettelenül a földbe; a nap sütött tovább, a madarak énekletek, csak az élet zenéje nem szólt tovább.
-Megtudhatjuk milyen összefüggésben van személyiséged a zenével, illetve hogyan hatnak ezek egymásra?
A zenekészítés, legalábbis számomra a terápia egy módja. A személyiségem nem feltétlenül olyan, mint amilyennek elképzelhető az általam kreált zene hallgatása során. A zeneírás talán egy sötétebb oldalamat hozza elő és lehetőséget boztosít számomra, hogy elzárkózva az emberektől olyan dolgokat jelenítsek meg, amelyek csak képzeleteben léteznek.
-Mi mást csináltál az elmúlt években azon kívül, hogy megalkottad az Unsound Methods nagylemezt? Mi a neve a kislányodnak?
Az elsődleges dolog, ami lefoglalta kezdetben az időmet, az az, hogy első ízben apa lettem. A kislányom neve Paris, -ugyanis ott készült- és ha jól kinyítjátok a szemetek akkor láthajátok is őt, mint vedég művészt a Drifting videóklipjében. Nagyon gondosan próbáljuk nevelni és ezért bárhová megyünk mindenhová magunkkal visszük. Példának okáért ott volt egész idő alatt velünk a studióban is album készítése közben. Aztr hiszem látta a folyamat minden oldalát, annak előnyeit és hátrányait egyaránt és ez a jövőben hasznára válik majd. Paris hihetetlenül csintalan, -tőlem örökölte ezt a tulajdonságot is- és még azt is megtette egyszer, hogy kihúzott egy kábelt, amely több órás programozó munkámat tette köddé. Hódoltam azonban egy kedves szenvedélyemnek is a turné befejezte után. Elöször is visszatértem a rendes, normál kerékvágásba majd belevetettem magam új kedvtelésembe. nagyon érdekel a század eleji építőművészet és a formatervezés.
Főleg az 1900-1950 közötti idők kötnek le. Jelen pillanatban egy 1930-ban épült házban élünk. Nagyon sok időt szenteltünk bútorok és tárgyak felkutatásának. Régiségboltokba és antikváriumokba jártunk egy jó hossú ideig. Tartok tőle, hogy ez nem passzol igazán bele a rock'n'roll imagebe. Kiköltöztünk Londonból egy vidéki házba, amely dolognak megvan a maga előnye és hátránya egyaránt. Azt hiszem, hogy elvesztjük a nagyvárosban élés spontán meglepetésekből adódó mivoltát, amelyet a vendéglőbe járás, a klubbozás, a mozizás, vagyis egyszóval a haszontalan rohanás tölt ki. Ha vidéken élsz jobban meg kell tervezned mit is akarsz. Főleg ha van egy gyermeked.
-Mit válaszolsz arra a vádra, hogy férfiúi kívánalmad kielégíthetetlen?
Bűnös.
-Nem látni rajtad semmiféle tetoválást vagy testékszert. Ez azért van mert nem tartod őket normálisnak vagy mert eddig nem nagyon foglalkoztál velük?
Egy kicsit buta dolgok ezek, nem?
-Milyen aslóneműt hordasz? Alsónadrágot vagy gattyát szeretsz jobban?
Legtöbbször nem viselek alsóneműt, de ha igen akkor pamut alsónadrágot.
-Könnyű téged lekenyerezni?
Kínálj egy szendvicset, egy nagy adag vodkát, egy véget nem érő focit és bárkijé vagyok.
-Még mai s a Queens Park Rangers szurkolója vagy? Ha igen, miért?
Az a csapat a gondolkodó emberek csapata. Már én is azon gondolkodom, hátha nem is olyan jók!
-Ki a kedvenc focistád?
Az örök és egyetlen egy Stan 'Stanley' Bowles. Ô egy varázsló volt. Nincs az a jó ital, amely olyan tündöklő fényben láttattná Nyugat-Londont, mint a 70-es években az volt. Nem is volt, nem is lesz.
-Ha egy sivatagban volnál és meglátnál egy, a hátán hempergő teknősbékát, segítenél rajta?
Megenném.
-Van valamilyen kedvenc szavad vagy kifejezésed?
Szendvics, vodka, foci, rap, söntés és kocsma.
-A boldogság idilli állapota?
Egy szendvics, egy nagy adag vodka és non-stop foci.
-Mit gondolsz a kérédsről, hogy az X-Akták zenéjét a te zenédhez hasonlították?
Nem igazán néztem sohasem az X-Akták sorozatot, így nem igazán vagyok túlművelve ezen kérdést illetően. Ismertem egyszer valakit, akit teljesen elragadott az űrlények iránti vonzalom és eléggé visszataszítónak találtam az úrat emiatt. Talán ez a téma nem igazán tartozik a kedvenceim közé. Annak idején elmentem és megvettem az X-Akták filmzenéjét, de csalódott voltam vele kapcsolatban.
Nélkülöz minden természetes ritmust, végtelenül unalmas és lehangoló. Olyan mintha nagyon azt akarták vona, hogy klassz legyen. Ha valóban olyan zeneművet akarsz hallani, amely tartalmaz vizuális elemeket a filmmel, akkor már inkább Badalamenti munkáit ajánlom. Lásd Twin Peaks. Kreálni egy valóban érdekes hangulatot valamihez, az nem is olyan egyszerű.
-Szoktál éjszakákon át autózni és közben zenét hallgatni?
Nem, ennél én sokkal jobb dolgokat csinálok éjszaka.
-Tervezed egy hivatalos Alan Wilder / Recoil Internetes Homepage beindítását?
Nem tervezek ilyet. Talán akkor ha lesz időm arra, hogy teljes kontrol alatt tartsam. Egyébiránt nem hiszem, hogy van annyi megújuló információ, hogy mindig érdekessé tegyem az oldalt.
-Még mindig megvan a három macskád? Van valamilyen jó macskás történeted?
Semmiféle állat - túl sok a felelősség. Olyanok, mint a virágok; jó messze szeretem látni őket a lakókörzetemtől.
-Folytatsz valamilyen munka vagy baráti kapcsolatot Flood-dal?
Barátit igen. Munkát nem. Ô általában teljesen bele van bonyolódva egy furcsa munkába egy talán nem is olyan kevéssé ismert Ír bandával kapcsolatosan.
-Léteznek bandák, mint például a Cassandra Complex, akik egyfajta új ágát képezik a rajongásnak. Ôk például zenei részleteket és sample elemeket vesznek át Depeche Mode dalokból és ezzel fejezik ki tiszteletüket az együttes előtt. Mit gondolsz erről a dologról? Tennél te is hasonlót?
Miért ne? Talán még magam is megpróbálnám egyszer, hisz számomra is örömül szolgál ha valamilyen idegen számban a saját sample hangomat felvélem fedezni.
-Láttad már az új Mr. Bean filmet?
Még nem.
-Az alább ismertetett dalok közül van valamelyikhez közöd? Úgy hírlik a többségüket Moby-val rögzítetted.... Blue, Infinitive Rotation, Life Totally, The Shortest Distance Between Two Points, Lost Time, Movement, Above, Wound,...
Határozottan nincs hozzájuk közöm.
-Most látod először ezt a listát vagy már láttad ezelőtt is?
Nem tudtam ezekről a számokról addig míg Janet a Mute Records-nál nem mutatta meg őket. Kissé intrikus vagyok a dolgot illetően. Talán a jövőben egy kicsit többet fogok bejönni a Mute-hoz, mint ezelőtt.
-Melyik az a kedvenc dal, amely zavarba hoz?
Bohemian Rhapsody.
-Olvastál Ayn Rand-tól valamit?
Kitől?
-Észrevettük az idők során, hogy egy kicsit úriasan beszélsz. Legalábbis bizonyos szavak használata és azok kiejtése erre enged következtetni. Ez természetesen jön nálad vagy fejlesztett készség?
Ez nem más, mint anyám, Kathleen iránti tiszteletem megnyilvánulása.
-Mivel neked nagyhatású és fejlett technikai berendezéseid vannak otthon, ezért akár egyszerre több dolgot is elő tudsz csalni a hi-fi berendezésből. Például majomhangok a hálóban, mókusok a konyhában, eső esik a fürdőben és a tavasz hangjai a nappaliban. Melyik volt eddig életed legjobb hangkombináziója, amelyet otthon hallgattál?
Micsoda? Hülj már le egy kicsit. Szipóztál mielőtt ide jöttél vagy mi ez a hülye kérédés?
-Ha minden igaz volt egy időben olyan beceneved, hogy Slik [Precíz]. Valamikor még a korai Depeche Mode-os időkben kaptad, mert Te voltál az egyetlen aki komolyan vette a banda image-t. Persze az mindenki számára világos, hogy az In Your Memory mixe után jött fel ez a név a köztudatba, de szeretnénk tudni, hogy mi az igazság ezzel kapcsolatosan?
Azt hiszem még Dave adta ezt a nevet annak idején, de hála a jó égnek nem maradt rajtam évekig. A közeli barátaim Charlie-nak hívnak, ami a második kertesztnevemből ered és talán éppen ezért jobban is szeretem. A 'Bentlakó' nevet inkább hölgyismerőseim akasztották rám...
-Mennyire volt könnyű, illetve nehéz elkészíteni az Unsound Methods albumot?
Leszámítva a tényt, hogy az otthoni studióm télen olyan hideg, mint egy hűtőszekrény az album készítése egyszerű és könnyed ütemben zajlott. Megoldottam a fűtés gondjait, mivel nem vagyok a híve annak a gondolatnak, hogy a művésznek meg kell szenvednie alkotás közben. Az egyedüli munkának vannak hátrányai és előnyei egyaránt. A hátrányok közé sorolható az amikor az ember kételkedni kezd önmagában és szüksége van másokra, hogy ötleteket adjanak neki vagy, hogy bátorítsák, hogy megéri a fáradságos munkát tovább csinálnia. Ezzel szemben előnye tengernyi van, hisz nem kell állandó jelleggel érvelni minden apró gondolat és ötlet mellett és nem kell kompromisszumra törekedni csakhogy másvalakinek is kedvezz. A demokrácia tulajdonképpen egyáltalán nem működik jól a studióban. Amikor az ötletek és elgondolások félúton találkoznak, a végén senki sem lesz elégedett az eredménnyel. Ha Te vagy a főnök, akkor legalább egy ember biztos elégedett lesz.
-Milyen irányban indultál el az Unsound Methods készítésében? Hasonlatosan fogtál neki, mint az előző Depeche munkáknak vagy a Bloodline-t vetted alapul? Netán a kettő kombinációjáról van szó?
Az album kisebb darabokból állt össze anélkül, hogy bármifajta vezérelv köré rendeződtek volna a számok. Soha nem tudom mi is születik valójában, amíg véglegesen el nem készül az. A kezdőpont számomra mindig egyfajta kombinációja jól bevált és tesztelésre váró dolgoknak, amelyek általában egy meghatározott hangulat vagy érzés köré csoportosodva kell, hogy nekilóduljanak és meg se álljanak.
Vannak persze ötleteim és elképzeléseim számokkal kapcsolatosan, amelyek még a végső téma meghatározása előtt azért kifejezésre jutnak, mintegy szem előtt tartva a sokféle elkpézelést. Minden szám életében van egy pont amikor felfüggesztem a vele való foglalkozást és átlépek egy másik számra, majd akkor folytatom vele a munkát amikor már összeállt az album képe. Jelen esetben ez a pont akkor következett be, amikor rájöttem a számoknak szinte kivétel nélkül szükségük van énekre, hogy bizonyítsák erejüket.
-Mi a véleményed magáról a zenéről? Absztrakt dolognak tartod a zenét vagy valamilyen egészen más környezetbe helyezed, mint például villanások és életképek, amelyekkel dolgozhatsz?
Azt hiszem, szeretem elvinni a zenét arra a pontra ahol képes arra, hogy demonstrálja azt a hangulatot, amit ki akartam belöle hozni és már képes befogadni énekes hangulatot is magába.
-Mikor írod a dalszövegeket? A zeneírás előtt születnek vagy utánna? Esetleg közben? Mi inspirál a zeneírásra?
Nem igazán írok saját magam dalszövegeket. Írtam egy párat a múltban, de ma már sokkal jobban kedvelem ha profik csinálják ezt nekem. Hogy mely periódusban születnek a szövegek? Meghívok néhány közreműködőt és felkérem őket bizonyos hangulatok prezentálására. Természetesen megnyugtatom őket arról, hogy képes vagyok változtatni a szám struktúráján akkor is ha már fel van véve a zene, de egy kicsit eltérő szöveg születik. Mindig biztosítok mindenkit, hogy együttműködök a végsőkig és ez az úgymond keretes munka akkor működik jól ha bíznak bennem ők is. Nagyon néha változtatok a dalszövegeken ugyan, de nem ez a jellemző.
-Milyen munkamódszer felel meg számodra a leginkább?
Ezen album készítése keretes módon zajlott. Ajánlottam valamilyen hagulatot, valamilyen témát a közreműködőknek, de megadtam a lehetőséget arra is, hogy valami teljesen más dolgot vigyenek véghez. Kivétel nélkül mindannyain abban a keretben maradtak, amelyet felkínáltam nekik.
-Mennyiben különbözik ez a mostani recoil alkotás az előzőektől? Van aki esetlegesen inspirált téged ezúttal?
Azt hiszem, a mostani project eléggé különbözik a többitől, de ez nehéz dolog számomra, hogy elbíráljam. Véleményem szerint van valami folytonosság abban, amit csinálok hisz bármennyire is különböznek esetlegesen a hangulatok azért mégis csak én rakom őket össze. Tudatosan nem próbáltam változtatni semmin, de megpróbáltam azért kevésbé előre programozott és precíz lenni. Megpróbáltam természetesebb ütemeket és basszust becsempészni a számokba. Nehéz természetes hatást elérni szintetizátor hangokkal, de törekedtem hangulatos groove-ot produkálni, amely szerintem mindig is hiányzott a Depeche Mode lemezeiről is, talán a Songs Of Faith And Devotion-t kivéve. Nem használtam túlzottan sok elektronikus hagot, habár azért észrevétlenül beépítettem őket. Számomra jelen pillanatban a hangilat, az atmoszféra, a dinamizmus, a melódia és a groove a legfontosabb.
-Kik közreműködtek a mostani recoil projecten? Mondj valamit a jelenlegi kislemezes számról a Drifting-ről és az énekesről Siobhan Lynch-ről. Minek köszönhette Maggie Estep a kiválasztást?
Siobhan Lynch küldött nekem egy demó kazettát és én abban a pillanbatban beleszerettem elfolytott hangjába. Nem igazán tudom megmondani miről is szól a Drifting, hisz a szöveg Siobhan asztala volt. Részemről annyit kértem Siobhan-tól, hogy kreáljon érzelmeket valakiről, aki elvesztette útját az életben és csak személytelenül sodródik az árral különösebb ok nélkül. Soha nem kérdeztem tőle mit is jelentenek számára a szövegben a szavak, mivel jobban szeretem azokat a saját értelmezésem tükrében látni és ezzel talán így van minden más ember is. Van egyfajta értelmezésem a számhoz, de ez lehet, hogy teljességgel különbözik Siobhan értelmezésétől. Ez az egyik ok amiért nem szeretem ha a lemezborítók tartalmazzák a szövegeket.
Felkértem többek közt Douglas McCarthy-t is, aki közreműködött az előző recoil albumon és a kislemezes Faith Healer-t énekelte. Részben azért fordultam hozzá, mert tudtam, hogy beleillik abba a két számba, amelyet titkon neki készítettem és mert talán Ô az, akivel a világon a legkönnyebb a munkában kijönni. Douglas az egyik fele az egykori Nitzer Ebb együttesnek, akivel jó barátságba kerültem miután előzenekaként részt vettek velünk a Music For The Masses Tour és a World Violation Tour egyes állomásain.
Maggie Estep, a new yorki beszédművész, akkor került a képbe, amikor már jó ideje sikertelenül kerestem egy inteligens rappert, aki különleges kiejtéssel rendelkezik. A keresést feladva döntöttem mellette. Habár Maggie nem egy rapper, a végére teljes mértékben bebizonyította, hogy jó választás volt bevenni a projectvbe, mivel egyedülálló hangja gazdagabbá tette az albumot és a többiekétől eltérő stílusa is üdítően hat.
Végezetül itt van még Hildia Cambell, aki az egyik gospel vokálos a Devotional Tour-ról és teljes egészében egyedi stílusvilágot képvisel az album két számával.
-Az előzőekkel ellentétben nagyobb promóciót kap ez az album?
A promóció mértéke nagy arányban függ a kereslettől. A Mute Records nem az a fajta lemeztársaság,-már csak méreténél fogva sem- aki sok marketinges kiadással szeretne nagy kockázatot magára vállalni, mint egyes nagyobb lemezcégek.
A megközelítés egy kicsit kaotikus, hisz a promóció sikerarányos, de mivel a project nem sikerorientált így nehéz bepasszolni bárhová. Mivel a project túlságosan sokoldalú és oly sok rádió-barát szám nincs is rajta, így nehéz elképzelni hozzá marketing stratégiát. Realista vagyok az ügyet szemlélve, mivel tudom szinte lehetetlen lesz vele bejutni a rádióban. Sokkal inkább szeretnék felépülni látni egy kiteljesedő folyamatot, amely bemutat egy recoil nevű projectet, amely mögött tulajdonképpen én vagyok; mindamellett pedig tudatosítja a tényt, hogy ez egy sokrétű alkotás és megéri a rászánni az időt.
-Tervezel televíziós fellépéseket, rádiós beszélgetést vagy esetleg magazin interjúkat? Láthatunk valahol személyesen az új kislemez promótálása kapcsán? Ha igen, mely városokban?
Oda megyek promózni ahová hívnak. Lesz egy promóciós körút, amely a következő városokat fogja érinteni: Hamburg, München, Brüsszel, Párizs, Bécs, Stockholm és Koppenhága. Az év végén az USA-ba is átmegyek. Ezek a látogatások főként sajtótájékoztatókból állnak majd és néhány unalmas TV interjúból.
-A múltban érthető volt, hogy nem turnéztál a recoil albumokkal, hiszen lekötötte idődet a Depeche Mode. Mivel most ez az egyedüli projected, fontolóra vetted, hogy esetlegesen turnézz?
Nincs tervem arra nézve, hogy turnézzak sem most, sem a közeli jövőben. Esetlegesen ha a kislemez elérne egy olyan eladási szintet, hogy élő TV fellépésekre hívnának és talán még néhány klub is meginvitálna, akkor talán fontolóra venném egy rövidke turné lehetőségét. Csakhogy mindez nem hiszem, hogy be fog következni.
-Amerikában a Reprise adja ki a lemezt vagy valaki teljesen más?
A Reprise gondozása alatt fut, és talán már a napokban meg is jelent.
-Az Internet manapság tele van zenészek albumaival és azok ízelítőivel. Tervezed, hogy felraksz néhány számodból részleteket a világhálóra, hogy mindenki megismerhessen?
Már fent is vannak. Nem néztetek szét eléggé?
-Kik készítették a Drifting kislemez remixeit?
A Drifting-hez én magam készítettem egy remixet. Barry Adamson készített egy keverést a Control Freak-hez és egy minimális változat született a Shunt-hoz is a Panasonictól. Készült még pár remix Flood és U.N.K.LE. munkáját dicsérve, de a Luscious Apparatus mixek végül nem jelentek meg.
-Szeretnél valakinek remixet készíteni? Szeretnéd esetleg ha valaki recoil számot mixelne?
Nem igazán szeretnék azzal foglalkozni, hogy másoknak készítek mixeket, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatok meg egy jó ajánlatot. Ha befut valami érdekes, mineképpen mérlegre teszem. Tulajdonképpen utálom a mixerek többségét. Borzalmas munkát végeznek és egyáltalán nem törödnek az eredeti alkotással. Lásd Depeche Mode 1997. A magam részéről ,megpróbálok a számhoz harmónikus embert találni. Sajnálatos módon ilyen emberből kevés van és nem is mindig állnak kötélnek.
-Melyik számokban hallhatjuk a saját vokálodat az új album számai közül? Fogsz valaha recoil számban vezető éneket vinni?
Vokálozom néhány számban, mint például a Missing Piece, de nem hinném, hogy az én hangom arra van teremtve, hogy a vezető éneket vigye.
-Alan, miért is nevezted ezt a projectet recoil-nak? A recoil hátrahőkölést, visszarúgást jelent. Asszociálhatunk esetleg a puska visszarúgására vagy a terrorral, undorral való találkozás pillanatára? Esetleg valami teljesen mást takar?
Igazán nem kell bonyolult indokot keresni. Egyszerűen csak megszerettem, ahogy maga a szó cseng.
-Tervezed esetleg, hogy valamelyik általad készített fotó jelenjen meg valamlyik új recoil project borítóján?
Nem.
-Nem taláhatók meg a szövegek sem a Bloodline, sem az Unsound Methods lemezek borítójában. Ez direkt van így? A jövőben jelenik meg majd recoil album szövegekkel mellékelve?
Nem szeretem ha megtalálható a szöveg az albumban. Valhogy elveszi a zene kreálta hangulat és varázs hatását. Megváltoztathatja a számhoz való viszonyt az, amikor leülsz és kezedben a szöveggel hallgataod a dalt. Az írott szavaknak teljesen más hatásuk lehet, mint ha ugyanazokat a szavakat beszélve, éneklve, kiejtve hallanánk. Ez a dolog függ még a kiejtés milyenségétől és az akcentustól is.
-Szeretnénk megkérdezni, hogy a Bloodline albumon éneklő Toni Holliday hogyan kerlt fel az albumra? Kérdezzük ezt azért, mert tudjuk, hogy a későbbiekben otthagyta a Curve-ot és fantasztikus pályafutást kezdett a Leftfield-el. Nem bántad esetleg meg, hogy nem az Edge To Life vagy a Bloodline dalok jelentek meg kislemezen?
Tonival még Alan Moulder révén ismerkedtem meg, aki a 101 készítése kapcsán dolgozott velünk. Megkért, hogy készítsek neki remixet, amit meg is tettem.
Amikor úgy adódott, hogy énekesre van szükségem, rögtön rá gondoltam, bízván abban, hogy viszonzásul Ô is segít nekem. Szerettem azt amit annak idején a Curve csinált, sőt az igazat megvallva talán jobban is szerettem, mint a Leftfield-et. Szerettem az Edge To Life-ot és szerettem volna kislemezként is kiadni, de nem került rá sor. Ezúttal reményeim szerint lesz második kislemez, a Stalker személyében.
-Ki is írta a Bloodline album dalait? Te készítetted az összes zenét?
A feldolgozásokat kivéve én szereztem az összes dalt. Két szöveget írt Toni Holliday és egyet Moby.
-Hogyan látod a recoil project jövőjét? Esetlegesen más, egyéb projectek is vannak a tarsojodban?
Remélem, hogy a mostani promóciós turné végeztével már el is kezdődhet az újabb zeneszerzői periódus.
-Tervezed esetleg, hogy filmekhez készíts betétdalokat?
Ez csak attól függ, hogy felkínál-e valaki ilyesmit. Minden komoly ajánlatot meghallgatok, de mivel válogatós vagyok az ajánlatnak nagyon érdekesnek kell lennie. A nagy filmforgalmazó társaságok többsége megbízhatatlan ezért inkább csak egy-egy betétdalt írnék, hogyha esetlegesen felborúl a szerződés akkor is meg tudja állni a helyét maga a szám. A gondolatától is rosszul vagyok, hogy egy éven át csücsülnék a studióban és a végén semmivel nem jöhetnék elő.
-Fogsz szerepelni a Top Of The Pops-ban?
Reménykedtek, mi?
-Igaz, hogy összeállsz Bon Harris-szel és megalakítjátok a Maven bandát? Ha így van, igaz az, hogy már dolgoztok egy új anyagon?
Ezt most hallom először.
-Lehetséges az, hogy az énekek kihagyásával egy újabb csak és kizárólag instrumentális zenét tartalmazó albumot adj ki?
Mint, ahogy már említettem, tulajdonkéépen soha nem tudom mi is történik majd a végén, amikot elkezdek egy újabb munkát. Egyszóval, még ez is lehetséges.
-Gondolkodtál már kalsszikus album kiadásán? Gondolok itt mondjuk a Lillte 15 maxin található Holdfényszonáta prezentálására?!?
Nem. Annak idején Martin volt az, aki kitalálta, hogy adjam elő a Holdfényszonátát. Soha nem sikerült megértenem miért is volt ez számára fontos. |
|
