| |
Valamikor a 1980-as évek közepén, akkor amikor a Depeche Mode szűk lett Alan Wilder számára, megszületett egy project, a recoil. Először melléktevékenységként, majd a későbbiekben, - az 1995-ös Depeche Mode törés után- fő elfoglaltságként töltötte be Alan életét.
Az 1997-es recoiltól valahogy mindenki többet várt, mint elődeitől. Többet vártak a szakmabeliek és többet vártak a Depeche-Wilder-Mode rajongók is. Ezúttal, az aktuális 7+8-as recoil oldalaknak meg kellett mutatniuk, hogy szülőatyuk igenis megérdemelten került a csúcsra.
A közel egy órás Unsound Methods [Hangtalan Metódusok] vár most meghallgatásra, de küldetése több, mint egy zenei megitélés,.... missziós küldetése van: Alan-recoil-Wilder rajongók tobórzása a cél.
Selytelmes hangulattal nyit az Incubus [Lidérc]. Az Angelo Badalemntisre emlékeztető hangszínek kavalkádja fogadja a hallgatót. Helikopter húz ela fej fölött és a lassan pulzáló ritmust felerősítő dobok beindulása tisztán jelzi: Alan visszatért. Pergő ritmus, különböző ütősök és Douglas mély hangja ad különleges hangulatot a számnak. Az egyre forrósodó közeg végül Doug ordításával enged utat magának a szabadba...I am alive! A felfokozott női kórus csak megerősíti a refrén szavait. I am a shadow! Maga a félemetes örökkön élő árnyék jön el. A pokol lecsendesül és zongorás, esős kiséretben húznak a vonósok. I am too alive!
A szám kezdő xilofonos dobja Sodrást [Drifting] okoz. Siobhan negédes és suttogó hangja egyre hangosabb lesz, majd egy örökös follow through-ban teljesül ki. A dal közepét megszakító intermezzó, mintegy filmjelleget ad a számnak. Érdekes választás egy kislemeznek!
A Szépfiú [Luscious Apparatus] nem más, mint Jack. Fenyegető indulás. Maggie fantasztikus beszédstílusát már csak a még fantasztikusabb hatásvadász zene múlja felül. Fellfokozódás, zongora, erősődő zenei hatás, mert that's just how some people are! Minden begyorsul és most már tudom, mire gondol Alan, amikor olyan zenéről beszél, amitől a hideg futkos a hátamon! Egyre gyorsabb a tempó, minden feszített, egyszerűen állati!!! Lassú szex, gyors szex, beszélő szex, állatias szex,.... szex, szex. Végül baleset, gyilkosság és halál, hisz Carla didn't think of Jack as a Luscious Apparatus after that!
A Home-szerű kezdésből géppuska ropogás, majd némi vonós játékkal színesített telefonálás lesz. Doug egy tökéletes képet [perfect picture] fest elénk, ahol a női-férfi kapcsolatban a nő az, aki az Orvvadász [Stalker]. A refrén sorai kemény dolgokat állítanak....You're nothing without me [Semmi sem vagy nélkülem]. Doug, mint a megbűntetett [punished one] és a nő, aki elvesz mindent [she, she took everything], majd kiszipolyoz [sucking it out of me]! |
Az album felénél járunk és mintha már ezernyi életképet és filmet láttunk volna. Minde egyes szám egy történetet mond el és ugyanakkor minden egyes szám egy másik folytatása is. Talán a legjobb recoil albumot tarthatjuk a kezünkben....
Red River Cargo [Vörös Folyó Szállítmányozás]! Egy régi dal feldolgozása. Csendes éjszaka, tücskök ciripelése, távoli kutyaugatás..., majd egy hirtelen lövés. Blues-os alapok, harmónika és a jól ismert Hildia Campbell. Take my hand, oh precious Lord, and leave me on!!! Intermezzó, majd: Amen! Több részből álló utazás.... kórus belép, majd erősödik, esik tovább az eső és végül Hildia is visszatér. A Hydrologyn alkalmazott indián tőrzsi ének ezúttal néger soulra cserélődik fel. Sokszínű szám, mely jól prezentálja az albumot is.
A Túlbuzgó [Control Freak] ezúttal Maggie, aki visszatér hozzánk és tovább festi a szépfiú történetét. Vízcsobogás, erős elektronikus alap és egy kitűnő mesélő... Nagybőgő és őrületes zene.
Missing Piece [A Hiányzó Darab]! Bizony hiányzott volna, ha nincs itt! Siobhan elviszi a pélmát. Valamifajta Tori Amos, Portishead és Curve keverék. Zongra, hegedű, vonósok és emelkedő hangulatú, refrénben kicsúcsosodó ének. A cél megtalálni a hiányzó darabot, egy személyt, akit nem ismerünk, hisz ez a világ néha oly magányos tud lenni. A szám közepén újabb intermezzó, egy újabb zenei betét, amely már a Bloodline színvonala fölé is emeli talán a számot. Vonósok, zongora, Angelo a Twin Peaks-ből és Siobhan elkeseredett hangja... Sometimes I've a missing piece!!!
Egy bálna sikoly, talán az Utolsó Lélegzetvétel [Last Breath]?! Hildia, a mesélő szavai énekbe folynak át. Az előző történet folytatása talán.... so take my hand and walk this way with me. Újabb törés, újabb Twin Peaks és most először szexuális nyögések is. Felfokozódás és hirtelen halál.
Vonat zakatol be az életünkbe. Shunt [Mellékvágány]. Vonat, zakatolás, sínváltás, vagyis az örök inspiráció a Kraftwerk féle express. Az express, mely mindehol ott van és az express, melyen az 1992-es [1995?] disszidens is menekült! Felfokozódás, több vonat siklik, egyszerre több vonat húz el és végül vér lesz a síneken, vagyis this blood on the line !!!
A kerek egy órán át tartó utazás végetért. Egy olyan tipusú albumot hallhattunk, melynek zenéjéről nem lehet írni. Nem lehet, mivel nem egyszerű popzenéről van szó, hanem érett, érzelem gazdag, hangulatos és bámulatosan megfestett világról van szó. Incubus, Luscious Apparatus, Missing Piece és az összes többi.... Olyanoknak szól, akik néha egy kicsit magányosak.... magányosak, mint Alan Wilder.... |
