| |
UNSOUND METHODS, LIQUID és SUBHUMAN - vinyl lemezen, illetve CD-n egyaránt napvilágot látnak - megjelenés: 2022. onovember 11.
A Mute Records részleteket közölt az újra megjelenő sorozat elemeiről, RECOIL (Alan Wilder) három már régóta fel nem lelhető albumával kezdődik a reissue széria. Ezúttal az Unsound Methods, a Liquid és a subHuman lát napivilágot dupla és színes vinyl változatban, illetve CD-n; ez év november 11-én.
Az Unsound Methods (1997), a Liquid (2000) és a subHuman (2007) az utolsó három albuma Wilder Recoil projectjének. Az újonnani kiadások átlátszó tiszta zöld, ezüst és küraszó kék színű lemezeken kerülnek újra-nyomásra.
Wilder a következőket mondta az albumokról; "Mivel évek óta nem igazán hallgattam egyetlen Recoil anyagot sem, az elvárás, hogy leüljek és alaposan meghallgassam az új próbanyomatokat, azt jelentette, hogy kénytelen voltam ismét mindenre koncentrálni. Meglepő és kellemes kaland volt friss füllel hallani a műveket, és talán először tudtam megtapasztalni mindazt a részlet gazdagságot, amiről akkoriban vagy megfeledkeztem, vagy nem értékeltem igazán."
Az Unsound Methods Wilder negyedik albuma volt Recoil néven, és az első anyaga azután, hogy 1995-ben kilépett a Depeche Mode kötelékéből. A sussexi házi stúdióban rögzített Unsound Methods négy nagyon különböző közreműködővel készült - a Nitzer Ebb Douglas McCarthy-jával, Maggie Estep New York-i spoken-word (beszéd) művésszel, valamint Siobhan Lynch és Hildia Campbell énekesekkel - dolgozott együtt azon, hogy létrehozza a sötét dubokkal átitatott hangzást, émelyítő zongorával, csábító vonósokkal és mély elektronikus lüktetéssel fűszerezve.
A Liquid 2000-ben követte, és az együttműködések folytatódtak, ezúttal Diamanda Galás, Nicole Blackman, Samantha Coerbell, Rosa Torras, a Golden Gate Jubilee Quartet mellett dolgozva egy olyan albumon, amelynek célja, hogy beszivárogjon az agyadba és lyukakat fúrjon a pszichédbe - egy nem túl csendes reflexióhoz az ember sötétebbik oldalának társaságában.
A subHuman hét év szünet után érkezett, amelyen Wilder Carla Trevaskis énekessel és Joe Richardson louisianai bluesmannal dolgozik együtt, akinek a hangját gitár- és szájharmonika-előadások kíséri. Talán a New Orleans-i élet zavarosabb oldalába merült évek eredménye az egyedülálló kommentárt kínáló narratív; konfliktusokról, vallásról, bebörtönzésről és személyes küzdelmekről. A subHuman arra ösztönöz minket, hogy mélyedjünk el magunkban, és fedezzük fel a lényegét annak, hogy mi tesz bennünket emberré - és ami még fontosabb, mi teszi lehetővé számunkra, hogy alárendeljünk másokat, néha a legbrutálisabb következményekkel. Valakinek a szemében mindannyian alárendeltek vagyunk.
Alan Wilder zeneiparban eltöltött évtizedeiben stúdióasszisztensből session billentyűssé vált, de a Depeche Mode tagjaként eltöltött közel 14 éve volt az, amikor igazán csiszolta képességeit. A Recoil project a nyolcvanas évek közepén, a Depeche Mode igényeinek ellentételezéseként jött létre. Wilder kifejtette: "Mindig is nyitott voltam arra, hogy bármi lehet a Recoil projektből - lehetővé téve, hogy akármilyen irányba induljon. A project tükrözi a zenei ízlésemet, amely magában foglal egy bizonyos típusú sötétséget, rengeteg atmoszférát, komoly mélységű hangszerelést és együttműködési készséget. Saját dalszövegeket író, különböző szerzők és énekhangok felhasználásával nemcsak változatos érzést kelt ez a zene, hanem a valóságban pótolta azokat a hiányosságokat, amelyeket magam nem tudtam biztosítani, miközben továbbra is lehetővé tette számomra, hogy mozgassam a szálakat és executive producerként állítsam elő a nekem tetsző zenét."
Az első három albumot, az 1+2-t (1986), a Hydrology-t (1988) és a Bloodline-t (1992), amelyek Wilder táguló látókörét jelképezik, jelenleg éppen újrakeverik - későbbi megjelenéssel számolva.
|
|
